A település jelene
Bátonyterenye Nógrád megye keleti részén a Mátra és a Cserhát találkozásánál fekszik, mintegy 100 km-re Budapesttől, 30 km-re a szlovák határtól.
Megközelíthető: az M3-as autópályáról Hatvannál a 21-es számú főútra letérve, és a Budapest-Hatvan-Somoskő vasútvonalon.
Bátonyterenye Nagybátony, Kisterenye, Maconka és Szúpatak egyesítésével jött létre. 1989-ben kapott városi rangot.
Bátonyterenye térségét több évszázad örökségeként "Palócország kapujának" is nevezik, utalva ezzel a szinte egyedülálló módon , máig fennmaradt ízes palócbeszédre, tájjellegű népi ételekre, a századeleji népi építészeti stílusú falusi házakra.
A város és térsége legnagyobb értéke: a szinte érintetlen, vadregényes tája és a történelmileg kialakult település-szerkezet. Népi kultúrája páratlanul gazdag, az itt élő emberek gondosan ápolják hagyományaikat és be is mutatják azokat hangulatos rendezvényeiken.
A tájon áthalad az országos Kék Túra útvonal, amely több évtizede kedvenc uticélja a bakancsos turistáknak.
A város sok idegenforgalmi látványossággal bír, ezenkívül családias szállás és vendéglátóhelyekkel várják a turistákat.
A település történelme
Bátonyterenye Nagybátony, Kisterenye, Maconka és Szúpatak egyesítésével jött létre. 1989-ben kapott városi rangot.
A vidék korán betelepült, ezt a jelentős archeológiai lelőhelyek is bizonyítják. Az ún. Aranyhegyen kb. 1000 db bronzkori leletek, urnasírok kerültek feltárásra az 1950-es években.
A török uralom alatt a település többször is leégett és lakhatatlanná vált.
A 18.-19. században két nemesi család birtokolta a települést: az Almásyak és a Gyürkyek. A Kisterenyén található- ma képzőművészeti kiállításnak helytadó- Gyürky-Solymossy kastély építése a 17. századra tehető.
A városban valaha jelentős volt a szénbányászat, ez mára teljesen leépült. A bányászhagyományokat a mai napig hűen ápolják és bemutatják az emberek, például a Városnapi rendezvényen, melynek alkalmából Bányarémségek felvonulást tartanak.